Magyar kultúrkincs-műsor és táncház a régióünnep ötödik délutánján

A Sugalló, a Soroglya, majd Pál István Szalonna és zenekara szolgáltatta a hozzávalót a PMN táncházában, az Ecomatrix színpadán. Előtte néptáncos bemutatók és koncert volt az ötödik nap színes kínálatában.

Az egész délutános és estés népzenei programsorozat a Catena színpadon vette kezdetét a szatmárnémeti Röpike néptánccsoport, a bogdándi Rozsmalint néptánccsoport, a mikolai Gyöngyösbokréta néptánccsoport, a pusztadaróci Pünkösdi Rózsák néptánccsoport, az érmihályfalvi Nyíló Akác néptánccsoport, a nagyváradi Motolla Énekegyüttes, az avasújvárosi Bokréta néptánccsoport, a Szatmár megyei Szamoshát néptánccsoport, a nagykárolyi Rekettye néptánccsoport fellépésével. Nekik a Soroglya zenekar húzta a talpalávalót.

Bár nem népzene, mégis a magyar kulturális kincseink részét képezik az operett örökzöldek, melyeket Mercs Angéla, Kiss Eszter, Olasz Szabó Soma, Buzási Patrik színművészek adtak elő a Catena színpadán. A meleg senki kedvét nem szegte, a közönség az árnyékba húzódva élvezte a jól ismert dallamokat, a refrént hangosan énekelték az előadókkal együtt. Többek között a Mágnás Miska, Csárdáskirálynő, Marica grófnő és Cirkuszhercegnő közkedvelt dalai is felcsendültek. 

Eközben Pál István Szalonna és zenekara lépett a pódiumra. Őket már népes közönség várta a Zöld Ház melletti helyszínen. Az autentikus hangszereken, korahű előadásmódban zenélő művészek műsora egyre többeket vonzott. Korosztálytól függetlenül, mindenkit megihletett a hagyománytisztelő előadásmód és hagyományaink kétség nélküli szeretete, mely a fellépőkről a nézőtér felé sugárzott. 

Ezután táncház következett a Soroglyával és a Sugallóval.

Az Ecomatrix helyszínén, a patkóban, ahogyan nap közben a műsorvezetők elnevezték, különböző tájegységek páros- és körtáncait járták a táncoslábúak. A zenészek leköltöztek a "parkettre", hogy szerves részét képezzék az örömteli, közösségi programnak. 

A mulatságba amatőrök és professzionális táncosok egyaránt nyugodt szívvel bekapcsolódhattak, mindenkit szeretettel vártak. Lényeg a vidámság és a tradicionális ritmusok szeretete volt. Nem számított az sem, ki hány éves, hiszen két évestől a hatvanasokig, együtt énekeltek és lépdeltek az egyre gyorsuló ritmusokra. A mosoly egy pillanatra sem fagyott le a résztvevők arcáról.